Szóval, épp azon gondolkozom, hogyan írhatnék olyan
frenetikusan fantasztikus (upika, micsoda alliterációóó :D) blogbejegyzést,
mint a múltkorit.
Mert, ugye, elhúztam ám a mézes madzagot a végén rendesen,
hogy vannak még izgalmas történések. Amikről, így utólag belegondolva, lehet
mégse tennék ilyen kijelentéseket. A mozdonyos utazás után már minden csak
olyan szürkének tűnik... :( Pl.: az, hogy az első két nap nem is volt óránk...
s hogy utána a szerdaira be se mentünk, mert hogy áh, ha az első két nap nem
volt, akkor biztos most se lesz (s persze hogy volt...). Végül a hét végére
csak összejött a két történés: hogy elmentünk suliba, és volt is óra (juhééé
:D).
Ja, és közben volt ám kocsmatúra is, el ne felejtsem!! A második olyan
esemény, amin részt vettem, mióta kinn vagyok. Mert az első a varsói Kultúra és
Tudomány palotájának (még pontosabban annak is "csak" a tornyának)
meglátogatása volt. Sajnos az időjárás nem igazán fogadott a kegyeibe minket
azon a napon, de öröm az ürömben: sikerült egy kicsit jobban megismernem a
többi Erasmusos cimborát, főként a törököket. :)
 |
| Aslaval, mikor még nem fújt annyira a szél... |
 |
| s mikor már nagyon fújt a szél... :D |
 |
| ennek a tetejében voltunk |
(Ha jól tudom) 12-en vannak
most törökök, szerintem ők vannak a legtöbben az összes nációból. Őket követik
létszámban talán az olaszok, s utána pedig lehet mi következünk a kemény 3 fős pszichómókusos
csapatunkkal. :) Merthogy igen, rajtam kívül még 2-en vállalkoztak arra a
kalandra, hogy ebben a szemeszterben az UKSW-n is folytassák pszichológiai
tanulmányaikat. Ezek közül az egyik, a szobatársam is egyben, vagyis, nem
panaszkodhatom, hogy egyedül lennék itt a messzi nagy idegenben. :)
De, a
kocsmatúrára visszatérve (ki ne hagyjam :D): a helyi erasmusos szervezet (ESN)
meccselte le nekünk kedd estére a játékos jellegű pubcrawl-t (vagyis
kocsmatúrát: ezt csak azért említem meg, mert az esemény nevében ugye csak
ennyi volt, hogy pubcrawl, amiről mi kis naivan azt hittük, hogy az egy hely,
aztán kiderült, hogy az nem egy hely, hanem több, amit bejárunk az este
folyamán :D).
A feladatok pedig, amik voltak, egyáltalán nem voltak
teljesíthetetlenek (színtiszta vodka shot-ot inni, egy pohár sört a
leggyorsabban meginni, shot-ot inni ismét, de a kezed használata nélkül :D -
itt, aki lusta, de szorgalmas volt: megoldás1: megkért engem, hogy itassam meg
:D, megoldás2: szívószállal itta meg :D). A végén pedig a csapat egy ellenkező
nemű tagjával kellett ruhát cserélni (csak kabátot cseréltünk, nyugi :D) majd
kimenni a terepre, s annyi telefonszámot begyűjteni szintén az ellenkező nem
tagjaitól, amennyit csak bírsz :D. Mondanom sem kell, ha nem is a legtöbbet, de
majdnem a legtöbbet szerintem nekem sikerült, hála a korábbi lengyel tudásomnak
(sátáni kacaj... :D jesztes pszöstojne menscsezna=jóképű vagy).
 |
| itt már jó a hangulat :D |
Hétvégén pedig
eurodinner party volt, vagyis az összes erasmusos a saját nemzeti ételét
készítette s hozta el erre a jeles alkalomra. Mi, Adéllal (dobpergés)...
lángossal készültünk!! Ami azért nagy szó, mert előtte egyikünk se csinált
olyat soha életében. De hát valamikor ezt is el kell kezdeni. :) Azonban, anyu
skypeos segítségének hála, elég jól kiviteleztük a feladatot. Igaz, a lángos
inkább nézett ki farsangi fánknak mint igazi lángosnak, de szerencsére nem
étel-szépségverseny volt, így a csúnyadefinom kategóriában sikert arattunk. :)
 |
| a fánkos-lángos :D |
Természetesen a többiek alkotására se lehetett egy rossz szavunk. Személy
szerint nekem legjobban az eredeti lengyel chips jött be... :D az elmés
elgondolásért, de komolyra fordítva a szót, a legfinomabbnak talán a nutellás
kókuszgolyót mondanám. Utána következett a görög? tiramisu-féleség, majd a
törökök tejberizses? golyója csokis öntetbe mártogatva. Hogy is mondjam: "Vadat
s halat s mi jó falat szem szájnak ingere", volt ott minden.
 |
| valami lekváros tortaszerűség |
 |
| italiano pasta :D |
 |
| palacsinta és az original lengyel chips |
 |
| a törökök "tejberizs" golyói |
Ez után az
est után, a csapat egy latino partiba volt hivatalos, amire végül csak a "bulis
mag" jutott el, ugyanis a szervező srác elfelejtette azt az aprócska
infót megemlíteni, hogy 10-re ott kellene legyünk a bejáratnál, hogy sorban állás nélkül bejuthassunk. Mi, persze, nem kapkodtuk el az indulást, így esélyünk
se lett volna odaérni, ennélfogva, én, a partiról öreg nyugger módjára le is
tettem.
Inkább rápihentem a másnapi letsplay-es találkámra a spanyol sráccal,
Adriannal. Adrianról azt kell tudni, hogy amikor Csehországban voltunk, egészen
a búcsúzásig alig beszéltem vele pár szót, akkor is csak annyit, hogy bye :D,
így kíváncsian vártam a találkozást, hogy hogy tudunk majd beszélgetni. De, várakozásaimat felülmúlva, nagyon is kellemesen telt a találkozó. Jól
elbeszélgettünk, sőt, még egy olyan játékot is játszottunk, hogy ő elmesélt
nekem két történetet, nekem pedig ki kellett találnom, melyik igaz, melyik
hamis. Mondhatni, a pszichológusi becsületem forgott kockán :D. De, hála az
innen-onnan összeszedett infómorzsáknak, kis plusz kérdezősködéssel sikeresen megoldottam
a feladatot, mentve a pszichológusi mundér becsületét. A találka végül egy
közös estebéddel zárult, majd elkísértem Adriant arra a helyre, ahonnan a busza
kellett volna hogy induljon... S ahonnan kiderült, hogy nem indul, mert szegény
Adrian, kicsit rosszul emlékezett a busz indulási helyére, s amíg mi végig a
rossz helyen várakoztunk, hogy mikor jön az a fránya busz, addig az a
"fránya busz" a Kultúra és Tudomány Palotájának másik oldaláról
szépen elindult Łodzba, Adrian nélkül. Persze, a problémát gyorsan orvosoltuk,
átbattyogtunk a vasútállomásra, ahonnan 1 órára rá, indult is egy vonat Łodzba,
amivel Adrian szerencsésen meg is érkezett a célállomásra.
 |
| Adriannal |
"Röviden és tömören" tehát ezek voltak az első hét
"izgalmas" történései. De, persze, formámhoz hűen :D jutottak
"kalandok" a második hétre is, amikkel a következő bejegyzésben
jelentkezem hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése