Volt egyszer egy Varsó

Pontosabban kettő. Vagyis 2 teljes napot töltöttem Varsóban Zita idegenvezetésével. Nagyon tuti volt, merem ajánlani mindenkinek. Zitát is, no és persze Varsót is. ;) És még az égiek se feledkeztek el rólam (ismét csak), ugyanis varsói kalandozásomhoz végig biztosították a jó időt, ami, mire visszaértem Łodzba, már el is romlott. De a lényeg, hogy Varsóban nagyszerűen éreztem magam, hiszen minden adva volt (csodás: időjárás, társaság, hangulat).

a varsói kultúrpalota

Amire rájöttem a két nap folyamán, hogy igencsak nagy dolog majd 1 hónap után az élő magyar beszédet (a skypeot nem számítom bele) gyakorolni. Sőt, szinte különlegessé tesz azáltal, hogy valahányszor magyarul megszólalsz, mindenki csak néz téged, mint valami csodabogarat, hogy de hát miről is karattyolsz. S páran talán jobban is jártak, hogy nem tudták... :D hisz végre szabadon kipróbálhattam azt, milyen is valakit konkrétan a háta mögött kibeszélni, főleg úgy, hogy még csak nem is érti, mit mondok róla. Tudom, gonosz dolog, de egyszerűen nem lehetett kihagyni azt a lehetőséget, hogy ártatlanul mosolyogva csúnyán kibeszéljem a mit sem sejtő lengyel barátainkat, hogy de hát miért is olyan morcos, vagy miért olyan savanyú az az emberke vagy hogy ajj de jóképű az a barna hajú srác (természetesen... :D).

kellenek a selfiek/nemselfiek, bizony, hanem nem is hiszitek el, hogy itt jártam :D

Szóval, Varsóra visszatérve a  2 nap során igyekeztünk annyi mindent megnézni, amennyi csak az időnkbe belefért. Többek között parkokat (mi mást? :D), Chopin zenélő padokat, no és persze a csodás óvárost. :)

Chopin

az óváros

Jaj, és el ne felejtsem, természetesen muszáj volt lecsekkolnom azt is, hogy hova is jár Zita egyetemre. Annyira nem egy nagy "wasistdas", engem valamiért a belső elrendezése a kórházakra emlékeztetett (talán a sok folyosó, termek előtti padok összképe miatt).

a pszichológia "osztály"

Aztán természetesen tiszteletünket tettük az elnöki palota előtt is (amiről nem is gondoltam volna, hogy az, hisz annyira egyszerűen csak ott volt előtted, tudod, nem úgy mint itthon, hogyha látni akarod a Stefánia Palotát, akkor fel kell menj a várba, hanem csak úgy mész a sétálóutcán, aztán egyszer csak hopp, ott az elnöki palota). Jártunk a névtelen katona sírjánál is (ahol 2 katona mindig őrt áll, teljes vigyázzállásban, nem irigylem őket, nem lehet egy könnyű meló egész nap haptákban lenni) valamint számos híres-neves fizikus, csillagász szobrát, szülőházát is szemrevételeztük (Marie Curie, Kopernikusz).

az elnöki palota

a névtelen katona sírja

Maria Curie

Kopernikusz

És amit mindenképp muszáj még megemlítenem, az a mókusos kaland a Chopin parkban és a szállás. :D A szállás azért, no, azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom... :D De egyszerűen mint Alíz Csodaországban, úgy éreztem magam az összkomfortos szobácskámban, ahol ropogós, friss ágynemű várt, csillogó-villogó toalett és mosdó. Egy szóval, vhááááá. :D A másik nagy muri pedig a "mókusűzés" volt... hisz a Chopin park tele volt hipercuki mókuskákkal, akiket muszáj volt az embernek magához csalogatni s fotón megörökíteni (Zita közreműködésével szerencsére sikerült is.) S annak ellenére, hogy nem rutinos versenyzőként goffrival próbálkoztam (a finnyás kis mókusnak nem csillant fel a szeme tőle), csak becserkésztem végül a mókuspajtit, mert egy bácsika (látván a bénázásomat, gondolom én :D) felajánlott néhány szem mogyorót, aminek a már említett válogatós mókusnépség sem tudott ellenállni.  Később persze, miután kellőképp kimókusoztam magam, már nem bírtak rám olyan nagy hatással, hogy teljesen transzba esve üldözőbe vegyem őket. No meg persze talán a korgó gyomrom ellátása jobban foglalkoztatott akkor, így Zitával nagy dilemmázások után (egyszer betértünk a Mekibe, ahol a mellékhelység meglátogatásán kívül más nem is történt) egy kis olasz étteremszerűséget választottunk, ahol a lengyelek méltán híres nemzeti eledelét, a pierogit  (ami amolyan töltött derelyeféle, általában 3 ízesítéssel: gombás, sajtos-krumplis és húsos) fogyasztottuk el jóízűen. Ezután csendes pihenőre térve, betértünk egy parkba (hova máshova :D) s még utoljára egy jót beszélgettünk, hiszen tudtuk mindketten, hogy egy darabig nem igen lesz még ilyen lehetőségünk, hogy egy igazi húsvér magyarral álljunk/üljünk szemtől szembe. :)

mókuskaland

pierogi

Tehát bátran kijelenthetem, hogy jól indult a hét, aztán azt már sajnos kevésbé, hogy hasonlóan izgalmasan folytatódott. A sulik valahogy még mindig nem kapkodnak két kézzel utánam, így a prezentációs tehetségem megcsillogtatásának lehetőségének hiányában, a főnök buzdítására a hét vége felé kipróbáltam magam az irodai teendőkben is, s kőkeményen ragasztgattam a sulikba küldött borítékokat az 1%-os ragasztószalaggal, hogy biztos, ami biztos, ki ne bomoljnak a megérkezésükig.

mert nemcsak a borítékokat ragasztgatni jó dolog :D

Valamint pénteken este még, betértem a közeli kis templomba (ahol "hivatalosan" is szoktam találkozni a Jóistennel :)) a keresztút elimádkozása miatt. S amiért erről szólnom kell, az az, hogy most pénteken nem a szokásos kis 30 perces mise és 30 perces keresztúti alkalom volt, hanem egy nagyon komoly 1,5 órás latin!-lengyel mise. Mondanom sem kell, a latin nem lendített sokat a helyzetemen, hogy jobban értsem a misét (hisz én nem jártam a bencésekhez, mint kedves nagyobbik bátyám), de nem bántam meg, hogy végig maradtam, hisz még sose voltam igazi latin misén (ahol a híveknek háttal mondják a misét, stb.), így legalább ezt is megtapasztalhattam. S habár a prédikáció alatt rémesen szenvedtem, be kell valljam, totálisan megérte, ugyanis a latin énekeket olyan gyönyörűen énekelték, hogy mondhatni egy kisebb koncert élménnyel felért az egész. :)

A hétvége további részében pedig próbáltam szintet lépni a háziasszonnyá avanzsálásban, így sütésre adtam a fejem, mégpedig a gyúrás nélküli túrós süti sütésére. Annak ellenére, hogy a fél órás procedúra 2 órásra sikeredett (természetesen a skypeos segítség nem maradhatott el :D), egész ehetőre sikeredett, hisz hétfőn rögtön le is teszteltem az irodai alkalmazottakon, s még mindenki él. :D Sőt, olyan bókokat is kaptam, hogy finom, szóval na, akkor azért mégiscsak tudok valamit. ;) Vagyis alakul a molekula. Ki tudja, legközelebb már lehet valami kelttésztás receptet is bevállalok, addig is a boltok polcain szemezek a hozzávalókkal... :D

a tárgyi bizonyíték, hogy nemcsak a szám jár, hanem a kezem is :D

Ui.: nagy szeretettel ajánlom Zita blogját is, különösen ama bejegyzést, amelyben a látogatásomról ír. ;) http://agozita.blogspot.com/2015/03/ket-nap-magyarul-hang-nelkul-two.html