Második heti hírmondó

Nem is olyan egyszerű blogot írni. Az ember azt gondolná, hogy leül, összedobja és kész. Valahol így is van. De azért mégse olyan könnyű egy hét történéseit belesűríteni egy tartalmas összefoglalóba. Azért csak próbálkozom, továbbra  is. :)

Szóval, egy újabb, de kevésbé eseménydús héten vagyok túl. A kevésbé eseménydús főként arra utal, hogy nem végeztem különösebb érdemi munkát az alapítványnál. Mondhatni, a káosz vagyis inkább a lazaság uralja továbbra is a terepet (ha szószosok olvassák, biztos mondanák, hogy igazán nekem való helyre jutottam, hisz itt már nemcsak a fejemben, hanem azon kívül is káosz van... :D).

Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a lényeg az, hogy kb. naponta-két naponta jönnek-mennek az új emberek, akik vagy maradnak dolgozni vagy nem. Így esett meg az is, hogy a kedves mentorom helyére még mindig nem találtak embert, aki kézben tartaná az alapítványos teendőimet. Bár azóta hál'Istennek valamelyest javult a helyzet. (Ami azt jelenti, hogy ma végre elkészítettük a heti beosztásomat, hogy mikor és hova kell mennem.)

Visszatérve azonban a káoszhoz, és a happening-gazdagsághoz, eszembe jutott az is, hogy tervben volt, hogy a hétvégén a hegyekbe megyünk, Karpaczba, a gyerekekkel pár kellemes napot eltölteni. Péntek reggelig így is volt (megjegyzem: péntek délelőtt indultunk volna...), amikor is aztán kiderült, hogy mégse megyünk, mert a főnök jobb keze, iskolai teendői valamint betegsége miatt le kellett mondja a programot. S miután a fent említett leányzó értett a gyerekek programjainak lebonyolításához, a kirándulást a főnök lefújta. Oké, mondom, annyi baj legyen, végülis... Vicces, mert az elején nem akaródzott mennem, ugyanis be voltam tojva, hogy "csak" a főnök és én megyünk, s amikor kiderült, hogy nem, sőt mi több, a hozzáállásom is teljesen más irányt vett (azaz: legalább világot látok, új helyekre jutok el), akkor hirtelen zutty, mindennek annyi. A dolgok alakulástól függetlenül hiszem azt, hogy véletlenek nincsenek, valamiért ez most így alakult. :)

A hely, ahova majdnem eljutottam

Megpróbáltam tehát valahogy feltalálni magam a "hirtelen" rám szakadt szabad hétvégén. Szép idő lévén gondoltam felfedezem a környék természeti tájegységeit (értsd: parkjait :D) s péntek délután neki is vágtam a nagy világnak. Sajnos a kiszemelt parkot benéztem, helyette viszont arra a felfedezésre jutottam, hogy itt a Metro áruházláncot valamiért Makro-nak hívják (de komolyan, ugyanazok a nagy sárga betűk, hatalmas kék épület, csak a név más... vagy ha nem így van, akkor valamit nagyon benéztem :D).  Szombaton újra próbálkoztam a kiszemelt parkommal, ezennel sikerrel is jártam. Be kell valljam, elsőre nem nyújtott valami szívderítő látványt (no jó, a sötét felhők mögül kikandikáló napsugarak némileg enyhítették csalódottságom), de bízom benne, hogy az igazi tavasz megérkeztével öröm lesz ott sétákat tenni.  Vasárnap pedig a Manufakturához közeli parkban tettem sétát, ami már sokkal kellemesebb élményt nyújtott, hisz valamiért (talán mert naptárilag a tavasz első napja volt) az időjárás is enyhébb volt.

Park, ahol minden van, még WiFi is!

és a park, ahova még visszanézek :)

Ma pedig, ahogy azt említettem, megkaptam végre a heti beosztásom, azaz már  tervezhettem is a szabad időmmel, amit rögtön ki is használtam egy kis levegőzésre a városban, s megjártam a Manufaktura mellett található lengyel "farkasréti" temetőt. Az időjárás, meg kell hogy mondjam, ismét kegyes volt hozzám, hisz délelőtt volt egy jó kis zuhé, amolyan jégesőféle, délutánra pedig, mintha mi se történt volna, kisütött a nap. Így szabadon gyönyörködhettem a különböző parcellákat ékesítő szebbnél szebb (csicsásnál csicsásabb) mécsesekben. Bocsánat, én tényleg nem csúfolódni akarok, de ebben a temetőben ha versenyt kellene rendezni, az szólhatna arról, hogy melyik parcellát díszíti több és szebb? mécses és művirág. No de, komolyra fordítva a szót, igyekeztem a nevek között valaki, számomra is ismerős, híres-neves lengyelt találni, sajnos nem sok sikerrel. S miután e téren nem jártam sikerrel, maradt az a "móka", hogy számotokra is megörökítve, csináltam pár képet a nem mindennapi mécsesekről. :)

a 'Régi temető'

a napfényben megcsillanó mécsesek

jó eséllyel pályázhatna az első helyre...

de megvan a tuti befutó

Nos hát, ezzel zárnám az eheti hírmondót, illetve még egy jó? hírrel, miszerint az egyik suliba, ahova majd mehetek, fogok találkozni egy amolyan lengyel-magyar baráti társasággal is. Alig várom! :)