A bűvös 3-as

Na jó, annyira nem bűvös, inkább csak érdekes, hogy a 3. héten 3 iskolába kellett mennem. Vicces belegondolni, hogyha maradna ez a tendencia, akkor az utolsó héten 8 iskolába mehetnék... :D Aminek természetesen vajmi kevés az esélye, hogy összejöjjön, pláne most, hogy a 4. héten szerdát írunk és még zéró iskolában voltam. És mondanám is, hogy semmi se lehetetlen, de az alapítványi lét igencsak más perspektívát tárt elém az utóbbi hetekben...

No de akkor ejtsünk pár szót azokról a dolgokról, amikről lehet. Az első iskolába kicsit korábban érkeztem a várt időpontnál (30 perccel korábban), így az iskolai személyzet lányos zavarában rögtön be is küldött egy órára az angol tanárhoz, hogy hát mégse maradjak dolog nélkül. Így itt tartózkodásom során először nyílt alkalmam a "méltán híres" improvizációs tehetségemre támaszkodni, hisz technika hiányában  nem igazán volt más választásom. Mondanom sem kell, teljesen lenyűgöztem a leánykákat, főleg a puli kutyás rajzommal... na jó, nem, de a rajzom tényleg jól sikerült, mert felismerték, hogy az egy puli akar lenni. :D És mindemellett mentünk egy kört a kedvenc kajáról, italról, hogy milyenek a lengyel emberek, stb. Majd miután ennek az órának vége lett, akkor kezdődött csak az igazi móka. Elsőnek egy csupa fiú csapatot kaptam, akik nemhogy csak csupa fiúk, de csupa rosszcsont..., akarom mondani, csupa fülek is voltak. Minden esetre ha más nem is, a michael jacksonos szerkóban táncoló experidances úriember (https://www.youtube.com/watch?v=SGui8OFOGdA) biztos megmaradt nekik. Vagyis bocsánat, egy kis srácnak talán kicsit több, mert szünetben visszacsámborgott hozzám, s nagyra nyílt csodálkozó szemekkel próbálta kideríteni, hogy mennyi közös is van bennünk. :D És volt! Mindkettőnk vezetékneve megegyezik országunk miniszterelnökének vezetéknevével. Micsoda véletlen. :D

A csütörtöki sulis nap már kevésbé volt meglepő fordulatokban gazdag. Igazából mondhatni, semmiben se volt gazdag, mert a tanárnő, akivel konzultálnom kellett volna a prezentációmról, nem volt az iskolában. Hm, ja, mondhatnám azt is, teljesen feleslegesen sétáltam be hajnali fél 9-kor a suliba, de nem, ilyen kijelentéseket nem teszünk, ha már hajnalok hajnalán felkeltem, akkor muszáj valamit tennem, amiért azt mondom, megérte felkelni. Így történt az, hogy próbáltam felfedezni a környéket újabb, még be nem járt parkok (Łodzban mi más is lehetne érdekesebb, mint egy számomra érintetlen park :)) után kutatva. S amellett, hogy sikerrel jártam az újonnan felfedezett parkok terén, a falfestményes képeimet is gazdagíthattam 1-2 példánnyal. Hiszen igen, Łodzban nagy népszerűségnek örvendnek a falfestmények és a köztéri szobrok. E tapasztalat alapján felbuzdulva el is döntöttem magamban, hogy az egyik hasznos elfoglaltságom nem más lesz, mint minél több falfestményt és szobrot felfedezni és megörökíteni a łodzi emlékgyűjteményem számára. :D

most már értem a "Kis kacsa fürdik..." kezdetű dalt...

és hát akkor következzenek a falfestmények/falfirkák?

reklámozni tudni kell...

S végül a pénteki sulis napom során sikerült azt a konzekvenciát levonnom, hogy a lengyel nénik nem valami segítőkészek. Hisz akárhányszor (kemény 2-szer eddig) próbáltam tőlük útbaigazítást kérni, mindannyiszor keresztül néztek rajtam. Jó, tudom, ebből még nem ér általánosítani, de azért mégiscsak szomorú, hogy 2 alkalomból 2-szer mentek el mellettem, mintha ott se lennék.

No de még mielőtt nagyon eluralkodna az a hangulat, hogy milyen "kedvesek" is a mi lengyel barátaink szeretném a pozitív példák listáját is tovább bővíteni. Vegyük például azt az összefogást, amit a lányok tettek annak érdekében, hogy hétfőn-kedden nyugodt lélekkel mehessek Varsóba Zitát meglátogatni (hiszen ők beszélnek a sulikkal, hogy mikor s hova mehetek órát tartani). Vagy azt, hogy az a leányzó, akivel eddig csak a mosógép rejtélyeit próbáltam megfejteni, felhozta, hogy majd valamikor elmehetnénk közösen csak úgy lógni valahova. És igen, úgy néz ki, hogy jövő hét szombaton indul a mandula, s lesz egy jó kis közös esténk a csajokkal. ;)

Szóval, csak azt tudom mondani, hogy lehet akármilyen borús is az ég, a felhők fölött tényleg mindig süt a nap. Vagy röviden tömören: az élet szép! :)