6x7, csirke kész

Néha igazi kihívás összeszedni az említésre méltó történéseket, mint például most is... :D 

A hét elején szinte semmi izgalmas nem történt, leszámítva, hogy megírtam az első itteni beadandómat a számomra legunalmasabb tárgyból... S ezt se azért hozom fel, mert olyan szuperkirályul sikerült, hanem mert végre az itteni egyetem számára is alkottam valami "maradandót", legalábbis egy szösszenetet, ami tőlem van... :D Ennek hatására (?) annyira belelkesültem, hogy az otthoni sulis dolgaimnak is sikerült nekilátni. No, persze, nem kell itt se nagy dolgokra gondolni, mint pl. szakdoga... bár jó is lenne :), inkább csak amolyan kisebb lépésekre, mint egy Rorschach jegyzőkönyv "letisztázása" (Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Rékának... :D).

A hét folyamán pedig megsütöttem a "szokásos csirke menümet" is, (igen, bizony, ismét alkottam! :D) immáron talán már harmadjára. Komolyan, ha az embernek viszonylag laza a "menetrendje", szinte kedve szottyan sütni-főzni, kipróbálni az addig rejtett Gordon Ramsey-s talentumait. Azt hiszem, hogy most már bátran állíthatom: a csirke husi, rántotta s tükörtojás elkészítésének fehér öves? mestere vagyok. Sőőőőt, néha olyannyira izgatott leszek a sütés-főzés gondolatától, hogy a fb-on azt nézem, melyik mentett receptes videót kellene legközelebb kipróbálnom. :D

nem, nem csipkebogyó, hanem koktélparadicsom :D

No, de, ha már egészséges életmód: akkor ne csak a kajáról ejtsünk szót, hanem a sportról is. Ugyebár korábban említettem, hogy teljes mellbedobással készültünk az ESN olimpiára, különösen a röplabda műfajában. E hét csütörtökén is volt egy edzés, amin ("hála" az előző este park klubos partinak, amin persze én nem voltam) kemény 5-en voltunk, s abból is én voltam egyedül lány!! :D Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy sarkon fordulok, s visszaszaladok a koliba, mikor szembesültem ezzel a ténnyel, de aztán a komfortzónámon kívüli énem erősítésére gondolva, fogamat összeszorítva maradtam. :D Összességében nem is volt rossz az edzés, viszont a szerva gyakorlása közben sikerült olyannyira "szétzúzni" a jobb kezemet, hogy színváltós lett tőle. Értem ezalatt, hogy aznap halvány zöldesrózsaszínben pompázott, majd később átváltott vadító lilára. Azóta hol zöldeslilarózsaszín, hol pedig szimplán lila. Remélhetőleg csak ez a színváltósdi probléma áll fenn, s semmi több. 

mert néha jól esik sajnáltatni magamat... :D

ha az első képen nem látszott volna eléggé, hol is zúztam szét... :D

Mindez az apró malőr persze nem akadályozott meg abban, hogy szombaton élesben is "hasítsak" a "csapattal" együtt. Hogy a hasítsak-at miért írtam idézőjelben, azt gondolom ezek után nem kell megmagyaráznom... :D a csapatot pedig azért tettem idézőjelbe, mert az eredeti 10-12 emberhez képest naggyon komoly 6 emberrel képviseltettük magunkat. Vagyis ebből a 6-ból is egy lány csak szurkolni jött, de miután a későn kelő emberkék még mindig nem érkeztek meg a röpire, s a lány híján nem lett volna meg a teljes csapat, végül nagy kegyesen mégis beállt, így pedig sikeresen megúsztuk a nemjátszás lehetőségét (habár, lehet azzal  jobban jártunk volna... :D). 

a harcosok :D plusz egy lengyel celeb :D

A nagy játszmázások közepette az is kiderült, hogy egy újabb emberkét köszönthetünk a magyar erasmusosok körében, Gábort, aki a NKE-ről jött. Mesélt egy pár dolgot, hogy hogy mint zajlik az NKE-n az élet, s ehhez képest a lengyel katonásdi mennyivel lazább. Illetve azt is megemlítette, (amibe eddig én még bele se gondoltam, bár logikus) hogy valahányszor külföldre utazik, engedélyt kell kérnie. Naggyon komoly, hogy a katonaság is egy olyasmi közösségi dolog, ami miatt mindig mindenhol tudatában kell lenned annak, hogy mit és miért csinálsz, mert nemcsak a magad becsületéért vagy felelős az adott helyzetben, hanem a bajtársaid és a vezetőid, stb. becsületéért is. 

Hála Istennek, miután Kriszti és a katonai csapat nem jutott tovább a negyeddöntőbe (ugyanis Kriszti kisegítette Gáborékat, mert minden csapatban kellett min. egy lány is, s hát a katonai csapat (mily meglepő?) híján volt a lányoknak), viszonylag hamar szabadultunk, s a takarítástól s egyéb kényes kötelezettségektől mentesülve vígan robogtunk hazafelé a kollégiumba.

A hét zárásaként a foodtruck festivalra néztünk el Krisztivel (aki azzal tudott rávenni, hogy elkísérjem, hogy meghívott egy körre... no, nem mintha amúgy nem lettem volna rá kapható... :D). Miután nem volt szívem nagyon kihasználni őt, "csak" egy fél lengyel melegszendvicsre hívattam meg magam. Később azért aztán betoltunk még egy hambit is... :D  

cheese burger & jalapeno burger

Hazafelé úton pedig Maurizionak próbáltuk megtanítani, hogy hogy ejtse ki rendesen a nevem, hisz, ugye ő is, mint az összes erasmusos nem azt mondja, hogy Réka, hanem hogy Rikáááá. És az eredmény?... :D 10-ből 2-szer sikerült egész hasonlót mondania. :D Sebaj, a világ összes kincséért se változtatnám meg a nevem, annyira a személyiségem részévé vált (vagy a személyiségem a nevem részévé? :D).

hogy miért is jó a nevem... :D