Néha igazi kihívás összeszedni az említésre méltó
történéseket, mint például most is... :D
A hét elején szinte semmi izgalmas nem
történt, leszámítva, hogy megírtam az első itteni beadandómat a számomra
legunalmasabb tárgyból... S ezt se azért hozom fel, mert olyan szuperkirályul
sikerült, hanem mert végre az itteni egyetem számára is alkottam valami
"maradandót", legalábbis egy szösszenetet, ami tőlem van... :D Ennek
hatására (?) annyira belelkesültem, hogy az otthoni sulis dolgaimnak is
sikerült nekilátni. No, persze, nem kell itt se nagy dolgokra gondolni, mint
pl. szakdoga... bár jó is lenne :), inkább csak amolyan kisebb lépésekre, mint
egy Rorschach jegyzőkönyv "letisztázása" (Kis lépés az emberiségnek,
nagy lépés Rékának... :D).
A hét folyamán pedig megsütöttem a "szokásos csirke
menümet" is, (igen, bizony, ismét alkottam! :D) immáron talán már harmadjára.
Komolyan, ha az embernek viszonylag laza a "menetrendje", szinte
kedve szottyan sütni-főzni, kipróbálni az addig rejtett Gordon Ramsey-s
talentumait. Azt hiszem, hogy most már bátran állíthatom: a csirke husi,
rántotta s tükörtojás elkészítésének fehér öves? mestere vagyok. Sőőőőt, néha
olyannyira izgatott leszek a sütés-főzés gondolatától, hogy a fb-on azt nézem,
melyik mentett receptes videót kellene legközelebb kipróbálnom. :D
 |
| nem, nem csipkebogyó, hanem koktélparadicsom :D |
No, de, ha már egészséges életmód: akkor ne csak a kajáról
ejtsünk szót, hanem a sportról is. Ugyebár korábban említettem, hogy teljes
mellbedobással készültünk az ESN olimpiára, különösen a röplabda műfajában. E
hét csütörtökén is volt egy edzés, amin ("hála" az előző este park
klubos partinak, amin persze én nem voltam) kemény 5-en voltunk, s abból is én
voltam egyedül lány!! :D Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben az a
gondolat, hogy sarkon fordulok, s visszaszaladok a koliba, mikor szembesültem
ezzel a ténnyel, de aztán a komfortzónámon kívüli énem erősítésére gondolva,
fogamat összeszorítva maradtam. :D Összességében nem is volt rossz az edzés,
viszont a szerva gyakorlása közben sikerült olyannyira "szétzúzni" a jobb kezemet, hogy színváltós lett tőle. Értem
ezalatt, hogy aznap halvány zöldesrózsaszínben pompázott, majd később átváltott
vadító lilára. Azóta hol zöldeslilarózsaszín, hol pedig szimplán lila.
Remélhetőleg csak ez a színváltósdi probléma áll fenn, s semmi több.
 |
| mert néha jól esik sajnáltatni magamat... :D |
 |
| ha az első képen nem látszott volna eléggé, hol is zúztam szét... :D |
Mindez az
apró malőr persze nem akadályozott meg abban, hogy szombaton élesben is
"hasítsak" a "csapattal" együtt. Hogy a hasítsak-at miért
írtam idézőjelben, azt gondolom ezek után nem kell megmagyaráznom... :D a
csapatot pedig azért tettem idézőjelbe, mert az eredeti 10-12 emberhez képest
naggyon komoly 6 emberrel képviseltettük magunkat. Vagyis ebből a 6-ból is egy
lány csak szurkolni jött, de miután a későn kelő emberkék még mindig nem
érkeztek meg a röpire, s a lány híján nem lett volna meg a teljes csapat, végül
nagy kegyesen mégis beállt, így pedig sikeresen megúsztuk a nemjátszás lehetőségét
(habár, lehet azzal jobban jártunk
volna... :D).
 |
| a harcosok :D plusz egy lengyel celeb :D |
A nagy játszmázások közepette az is kiderült, hogy egy újabb
emberkét köszönthetünk a magyar erasmusosok körében, Gábort, aki a NKE-ről
jött. Mesélt egy pár dolgot, hogy hogy mint zajlik az NKE-n az élet, s ehhez
képest a lengyel katonásdi mennyivel lazább. Illetve azt is megemlítette,
(amibe eddig én még bele se gondoltam, bár logikus) hogy valahányszor külföldre
utazik, engedélyt kell kérnie. Naggyon komoly, hogy a katonaság is egy olyasmi
közösségi dolog, ami miatt mindig mindenhol tudatában kell lenned annak, hogy
mit és miért csinálsz, mert nemcsak a magad becsületéért vagy felelős az adott
helyzetben, hanem a bajtársaid és a vezetőid, stb. becsületéért is.
Hála
Istennek, miután Kriszti és a katonai csapat nem jutott tovább a negyeddöntőbe
(ugyanis Kriszti kisegítette Gáborékat, mert minden csapatban kellett min. egy
lány is, s hát a katonai csapat (mily meglepő?) híján volt a lányoknak),
viszonylag hamar szabadultunk, s a takarítástól s egyéb kényes
kötelezettségektől mentesülve vígan robogtunk hazafelé a kollégiumba.
A hét zárásaként a foodtruck festivalra néztünk el
Krisztivel (aki azzal tudott rávenni, hogy elkísérjem, hogy meghívott egy körre...
no, nem mintha amúgy nem lettem volna rá kapható... :D). Miután nem volt szívem
nagyon kihasználni őt, "csak" egy fél lengyel melegszendvicsre hívattam
meg magam. Később azért aztán betoltunk még egy hambit is... :D
 |
| cheese burger & jalapeno burger |
Hazafelé úton pedig Maurizionak próbáltuk
megtanítani, hogy hogy ejtse ki rendesen a nevem, hisz, ugye ő is, mint az összes
erasmusos nem azt mondja, hogy Réka, hanem hogy Rikáááá. És az eredmény?... :D
10-ből 2-szer sikerült egész hasonlót mondania. :D Sebaj, a világ összes
kincséért se változtatnám meg a nevem, annyira a személyiségem részévé vált (vagy
a személyiségem a nevem részévé? :D).
 |
| hogy miért is jó a nevem... :D |
