7x7 az húsvét

Lassan a 8. hétnek is vége, s a hetedik hétről a gondolataimat még csak most szedtem össze. Olybá tűnik, hogy az idő múlásával csökken a lelkesedésem a beszámolók megírása iránt. (Szerencsére a zérót még nem értem el, tehát lássuk a húsvét körüli eseményeket).

A 6. heti aktivitásomat folytatva (mikor is minden nap voltam iskolában) a hét 1-2. napján további két iskolába látogattam el. Az első iskola egy full fiú suli volt, 9. osztályosoktól felfelé, azt hiszem, nem is kell tovább folytatnom... Mókásan alakult, az egyszer biztos, főleg, hogy olyan infós suliról beszélünk, amelyben net hozzáférés nincs. Ennélfogva, ismét csak a személyes varázsommal kellett éljek, hogy kitoldjam a videók hiánya okozta (amúgy nagyon értékes) perceket. Ami többé-kevésbé sikerült is, vagyis gondolom, hogy meggyőző voltam, különben nem kaptam volna felkérést a harmadik angol tanártól is, hogy további órákat tartsak a szünet után.

A keddi nap szintén jól alakult, bár itt az események kissé más fordulatot vettek. Magán az órákon annyira nem éreztem jól magam, mert a gyerekek rendetlenek voltak, s a tanárnő nem sokat törődött a fegyelmezésükkel, azonban a második óra utáni történések kárpótoltak mindenért. Épp a kártyákat osztogattam a gyerekeknek, amikor az egyik kislány, csak úgy minden előzmény nélkül megölelt (gondviselés 1:)). Példáján felbuzdulva a következő kislány hasonlóképp cselekedett. Mondanom sem kell, teljesen oda voltam és vissza. Amióta kinn vagyok, ritkán kaptam ölelést (pedig állítólag az ember napi ölelés szükséglete 8 ölelés), így ez nagyon jól esett. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a nevem tényleg ott van a jóIsten tenyerén.

S a nagy történések közepette el ne felejtsem megemlíteni, hogy időközben arra a nagyszerű felfedezésre döbbentem rá, hogy vannak itt még magyar fiatalok, Łodzban. Nem is egy, hanem 3. Lukácsra az erasmus fészbukos oldalán találtam rá, a többiekről pedig a blogjában olvastam. Azon nyomban írtam is nekik, s 2-3 napra rá, már fel is vettük a kapcsolatot egymással. Végül pedig húsvéthétfőn sor került a személyes találkozóra is. Meghívtam őket az alapítványba, hisz arra gondoltam, jó buli lenne együtt húsvétolni, s az is volt. (A képek magukért beszélnek). Igazi háziasszony módjára igyekeztem méltóképp megvendégelni őket, így újra megsütöttem a túrós sütit (ami most már tökéletesen sikerült :D) valamint testvériesen megosztottam velük a vasárnapi vendégeskedésből származó szerzeményeimet. Ők pedig a hazai ízekről gondoskodtak egy üveg tokaji formájában. Összességében véve, úgy gondolom, sikerült jó példát mutatnunk a testvéri összefogásról itt messzi idegenben. :)

a mexikói kalóz, a jégkirálynő, a hipszter polip és az oroszlánkirály? :D

Lionpig vs sharktopus by Adam

és a boszorkánykalapos kalóz ;)

No de, visszatérve a húsvétra, időrendi sorrendben haladva. Csütörtökön Aleksandrával s a tanítványával találkoztam ismét, amelyen Aleksandra "hivatalosan" is meghívott magukhoz húsvétvasárnapra. A héten az volt a 3. meghívásom, aminek módfelett örültem, mert ismét csak a jóIsten kezét éreztem a dolgok alakulásában (gondviselés 2). A 3 meghívás közül azonban sajnos kettővel tudtam csak élni, de az a kettő nagyon jól sikerült. Az ünnepi reggelit és ebédet Aleksandra és családja körében (szülei, nagymamája, barátja, nagynénje és családja) töltöttem, az estebédet pedig Kasiaékkal (Kasia édesanyjával, nagypapájával, barátjával és bátyjával). Sehonnan nem engedtek el üres kézzel, mindenhol kaptam egy kis útravalót (gondviselés 3). Sőt, Aleksandráéktól még egy hápogó plüsskacsát is! :D De természetesen nem ez volt a legnagyobb szenzáció, hanem inkább az, ahogy fogadtak. Mintha én is a család része lettem volna, úgy éreztem magam, még annak ellenére is, hogy sokszor nem értettem mit beszélnek. S külön öröm számomra, hogy rólam is hasonlóképp vélekedtek, mármint hogy pozitív véleménnyel voltak rólam. :)

Kasiaknál pedig annak örültem, hogy nem voltam egyedül azzal, hogy a párbeszédek többségét csak a hanglejtés és a testbeszéd alapján tudtam értelmezni. Ugyanis Kasia barátja szintén külföldi, mégpedig portugál. Egy erasmusos partin ismerkedtek meg még 2 évvel ezelőtt, azóta töretlen a kapcsolat, amiért csodálom is őket. :)

a nyuszi itt is járt :)

Tehát ekképp teltek a napok a hetedik héten. Olykor egy-egy családi skypeolásra is jutott idő, így én se maradtam le arról, ahogy Benő ügyesen átfordul az egyik oldaláról a másikra, vagy arról a vicces jelentről, amikor próbált leutánozni a kamerában,  ahogy a hóóó-kukk-ot mondom mosollyal a végén.

Zárszóként pedig a jóIsten éltesse nagyon sokáig, aki a skypeot feltalálta, tényleg, nagyon hálás vagyok érte!! :)